Tartja a jó öreg mondás, s most ez nagyon is igaz a Kiábrándítók 16. idényére. Nem sokon múlt, hogy ne az legyen ennek a cikknek a címe, hogy: "Minden jó ha vége...". Tűrhető kezdés után pocsék folytatás, majd igencsak hullámzó teljesítmény végén szerény 9. hely.
Kétrészes sorozatunk első epizódjaként csapatunk idei szezonja kerül górcső alá (mi az a górcső??? A megfejtéseket itt elküldhetitek), második részében pedig az egész bajnokságot vesszük szemügyre, mi is történt a 2009/2010 -es tavaszi idényben.

Nehezen indult a szezon. Viktor és EGergő "visszaléptek", bár mindketten egy - egy meccsen pályára léptek, tudtuk, hogy a védelemben lehetnek problémák. Nos lettek is, mi kaptuk a második legtöbb gólt a szezonban (ilyen még sosem fordult elő fennállásunk alatt), s az egy meccsen kapott legtöbb gól és a legnagyobb arányú vereség tekintetében is az előkelő 3. helyet szereztük meg (csak az NSZK - Torpedó : 0:13 és a CSTB - Dinamo Viak : 14:2 meccsek vesztes felei előznek meg minket e tekintetben). A kátyúból Jani húzott ki minket, az ő játékával sokat javult a hátsó alakzat (sőt! 7 gólt is szerzett idén, ami egyéni rekord!), nagyon hasznos tagjává vált a csapatnak.
Elől nem voltak igazán gondok, Zubi megint elemében volt, s vissza is vette a házi góllövőlistán, a tavaly Zozó által bitorolt trónját, s beállította tavaly előtti rekordját 13 góllal (az abszolút rekordot Palibácsi tartja még a hőskorból (6. idény) egy idényben szerzett 14 góljával). BGergő is szépen termelte a gólokat kár, hogy az utolsó 4 meccsen nem léphetett pályára, addig azonban kiváló teljesítményt nyújtott, nem rajta múlt a rossz sorozat. Sokat számított, hogy Krisztián és Dávid is játékra jelentkezett az utolsó pár meccsen, a Dinamo Viak ellen szinte tökéletes védekezést mutatott be a csapat, s ebben ők is tevékenyen részt vettek. Ez a bizonyos utolsó meccs jó kiindulóalap lehet a jövőre nézve is.

S, hogy maradjunk a játékosoknál:
Szilveszternek még kell szoknia a közeget, felvenni a ritmust, a nehéz időszakban jó volt, hogy jött, s így legalább nem csere nélkül vagy egyel kevesebben kellett pályára lépni.
Andris keveset volt, pedig nagy szükség lett volna rá sokszor, főleg a nagy futóteljesítményére. Arra amit idén Balázs nagyon jól prezentált. Rengeteget dolgozott a pályán, szinte mindig visszaért védekezésbe, és nem mellékesen idén 6 gól is szerepel a neve mellett!
Márk idén - bár sok gólt kaptunk, de ez legkevésbé az ő sara - egyenletes jó teljesítményt nyújtott, mellette Szabi is kezdi visszanyerni régi tündöklését, bár egész idényben kisebb sérülés hátráltatta, de így is voltak kifejezetten parádés meccsei. Nem mellékesen több mint megduplázta tavalyi góltermését (igaz azt nem volt nehéz felülmúlni :-))

Összességében elmondható, hogy az előrejátékban nem voltak gondok, és a kreativitás is megvolt. Sajnos azonban továbbra is problémát jelent, az egy meccsen való játékosok optimális számának prezentálása, 4 meccsen is csak max 1 cserével álltunk fel (igazából a négyből csak egy meccsen volt végig cserénk, kettőn pedig egyáltalán nem volt...), míg az Armada ellen, gyakorlatilag az utolsó 20 percet egy cserével játszottuk végig. Azaz majdnem a bajnokság 11 meccséből 6 -on voltunk ott normális létszámban. Ezen mindenképpen változtatni kell a jövőben!
Még egy negatív rekordot felállítottunk idén, amit egyből sikerült is megdönteni, elszenvedtük történetünk legnagyobb arányú vereségét (Palota elleni 2:11), amit aztán sikerült űberelni (Paksi elleni 2:12)...

Ám, legyünk hűek a címhez! A végére a fentebb ecsetelt problémákat sikerült többé - kevésbé megoldani, megvolt a megfelelő létszám, a védekezés is a helyére került (sikerült a kiesőket pótolni), ráadásul az utolsó forduló hangulata visszaidézte a jó öreg BEAC -os korszakot, és azt hiszem azon az estén nem volt semmiben hiányérzetünk! Erre mindenképp érdemes visszaemlékezni, (sokunknak biztos megmarad ez az emlék), és lehet rá építeni a jövőt, bizakodásra ad okot.
A következő idényre meg törvényszerűen egy jobb szezon kell ránk-köszöntsön :-)

HAJRÁ KIÁBRÁNDÍTÓK!