Rengeteg újdonsággal érkezett a 2026-os labdarúgó világbajnokság. Lement a csoportmeccsek első köre, így már valamennyire érzékelhető milyen eredményekkel jártak ezek az újítások.

Első benyomás, pár gondolat, az majd a végén kiderül, hogy valójában mit is adtak nekünk a rómaiak Infantino és társai.

Bővítést

Legelőször érdemes azzal kezdeni, hogy 48 csapatosra duzzasztották a mezőnyt. Az eddigi 32 helyett most 16-al több csapat juthatott ki, mindez a következő elosztásban:
Afrikából +5 csapat / összesen 10
Ázsiából +3 csapat / 9
Észak-Amerikából +2 csapat (innen jön a 3 rendező ország is) / 6
Dél-Amerikából +2 csapat / 6
Óceániából +1 csapat (innen nem volt fix hely, most már van) / 1
Európából +3 csapat / 16

Ez utóbbit sérelmezték sokan, hogy arányaiban miért kapnak ilyen kevés plusz helyet, mikor ott űzik a legmagasabb színvonalon ezt a sportágat.
A változtatással 4 vb újonc érkezett a tornára (négy évvel ezelőtt, csak a házigazda Katar volt ilyen minősítésben). Egyértelműen színesebb lett a mezőny, és kevésbé fenyegeti az, ami kézilabdában, vízilabdában tetten érhető, hogy a világbajnokság kvázi egy eb, kibővítve, 2-3 számottevő csapattal.

Ennek következtében a legtöbb VB fellépés, és legtöbb szerzett gól rekordja is könnyen megdőlhet. Az már más kérdés, hogy Messi eddig is vezette a legtöbb fellépést (most már 27 van neki), illetve az első körben behozta Miroslav Klose-t (ő csak 32 csapatos tornákon vett részt) a gólszerzők listájában, szóval ez majd az ő rekordjára lesz hatással.
Bár itt is érdemes megjegyezni, hogy az aktív játékosok között Mbappénak van még 14 gólja, és ő több, mint 10 évvel fiatalabb Messinél, így valószínű a bővítés nélkül is meglett volna ez.

3 rendező ország

Eddig 2002-ben volt olyan, hogy nem egy ország adott otthont a mundialnak, akkor Dél Korea és Japán voltak a házigazdák. Most egyből 3 is lett (USA, Mexikó, Kanada), legközelebb megintcsak három lesz (Spanyolország, Marokkó, Portugália).
Sokan kritizálták ezt a döntést, rengeteg utazással jár. Adtunk egy pofont a karbon kibocsátás visszaszorításának.

Hidratációs szünet

A történet szerint azért lett bevezetve, mert tekintettel vannak a játékosok egészségi állapotára. Minden félidőben kötelezően megtartandó, 3 perces hidratációs szünet. Nem ivó. Hidratációs! Ma hajnalban ugyanis a zuhogó esőben megrendezett Ghána - Panama mérkőzésen is kötelezően mentek hidratálni a játékosok. A szurkolók meg kifütyülték a hidratációs szünetet...

Hivatalos magyarázat szerint, hogy ne érjen hátrány egy csapatot se, ezért kötelező minden meccsen független az időjárástól és egyéb más körülményektől.
A szakma elkezdte már fejtegetni azt is, hogy milyen hatással van ez a focira, és többen azt a megállapítást tették, hogy leginkább a kisebb csapatoknak lesz ez jó, mert adott esetben a fölényben játszó ellenfél lendületét megtöri.
Infantino milyen rendes, hogy gondol a játékosok egészségére, az egyenlő feltételek megteremtésére, a szegregátumok felzárkóztatására pénzre...

Nyilván mindenki tudja, hogy így meccsenként nagyjából négyszer 2 perc leköthető reklámidő keletkezik, ami nagyon szép summát jelent, és ebből kifolyólag megveti ezt az intézkedést (kivétel azt a pár embert, aki jó hasznot húz ebből).
Legalább mondhatta volna, hogy a közvetítések kiszámíthatósága érdekében kell bevezetni, hogy minden mérkőzésen adott időben adott ideig tartson. Akkor csak simán megvetnénk.
Így meg előbb kiröhögjük, aztán vetjük meg.

De - csatlakozva a kapzsiság felett szemet hunyók táborába, akik inkább megpróbálják elemezni a helyzetet - egyelőre nem tudom a meccsnézés élvezetéhez hozzátesz vagy elvesz ez a szabály módosítás. Érdekes taktikai elem, ugyanakkor a negyedekre bontás széttördeli a játékot. Egyelőre még inkább az első felé hajlok.

Érdekességek

A bírók lassan úgy néznek ki, mint a terminátor, mindenféle kütyükkel felszerelve.

Elérkeztünk abba a fázisba, hogy egy válogatott mérkőzésen valaki gólszerzés után felteszi a kezét, jelezve, hogy nem ünnepelné a találatot. Ami klubszinten megszokott dolog, válogatott minősítésben viszont teljesen idegen. A Svédország - Tunézia mérkőzésen történt. Az első gól szerzőjének (Yasin Ayari) édesapja tunéziai (édesanyja meg marokkói), de a svéd válogatottban szerepel. A gólja után feltette a kezét, jelezve, hogy nem szándékozik azt megünnepelni, tiszteletben tartva gyökereit, majd a második góljánál már felfokozott hangulatban ünnepelt.

Messiről fentebb már tettem említést, hogy beérte Klosét, másik érdekesség, hogy Németország lett a vébék történetének legeredményesebb nemzete, a Carauco (elnézést kérek tőlük, de eddig azt se tudtam, hogy létezik ilyen ország... Tudom, rám nézve kellemetlen) elleni 7:1-et követően. Mentségükre legyen mondva, hogy Brazíliát is ugyanilyen eredménnyel ütötték ki 2014-ben a VB elődöntőben.
Az említett brazilokat előzték ezzel meg, 113 vb mérkőzésükön 239 gólt szerezve, míg a selecao-nál ugyanezek a számok: 115/238

És akkor még nem is tettem említést az olaszok bemutatkozásáról a csoportmeccseken, de ezt most már nem teszem meg, majd talán 4 év múlva.

Lesz itt még sok érdekes történés, emlékezetes meccs, annak ellenére, hogy leplezetlenül halad minden afelé, hogy a foci is már csak a pénzről szóljon. Az eddigi mérkőzéseket elnézve, egy világbajnokság azért még mindig a fociról szól!

Mit adtak nekünk a "rómaiak"? Egyelőre még azt a bizsergető érzést, amit csak egy futball világbajnokság válthat ki az emberből!