Ha valaki vastagon keni a nutellát mogyorókrémet a kalácsra, akkor szokott elhangozni a címben szereplő mondat. A 48 csapatosra felduzzasztott VB esetén azon gondolkodtam, hogy mikor jön el az a pont, amikor már nem kenném a következő réteget, hanem inkább már csömöröm lesz tőle.

Réges-régen, mikor még boldog diák éveimet éltem, és a nyár még egyet jelentett a gondtalan vakációval, volt egy időszak, amikor egy kis TV volt a szombámban. A 2000-es belga-holland közös rendezésű EB zajlott akkor és én minden meccset megnéztem. 16 csapat volt, európai időben voltak a mérkőzések, nem volt nagy gond. Olyan dolgok történtek akkoriban, hogy az A csoportból a német, angol páros nem jutott tovább a román, portugál meg igen. A házigazda Belgium kiesett a csoportból, az utolsó meccsen Hakan Sükür duplájával verte őket Törökország. Jugoszlávia - Szlovénia örökké emlékezetes 3:3 (ki emlékszik még Zahovic-ra?), vagy a futballtörténelem legszórakoztatóbb 0:0-ja, Hollandia és Olaszország előadásában.

Node félre a nosztalgiával! Még ha diák lennék, se lenne esélyem végignézni most minden mérkőzést. Csömörtől viszont még távol vagyok (lehet pont azért, mert nem sokat tudtam végignézni?).

A csoportkör utáni gondolatok következnek!