Nem is tudom mit lehet erre a meccsre mondani. Egy szóval összefoglalva: tragédia. Persze lehet, hogy nem, de ezt nehéz lesz bebizonyítani.
Ebből kifolyólag rendhagyó a tudósítás. Megpróbálhatnám olyan felfogásban mint Balázs, s kicsit talán meg is teszem, ezen tényleg talán jobb inkább nevetni, bár aki a szívén viseli a Kiábrándítók sorsát, annak 2010. 03. 24. -e fekete betűs nap.

Nem akarok kifogásokat keresni, bár az eleje kicsit úgy tűnhet. Márk késett így csere nélkül álltunk fel. Szabi sérülten vállalta a játékot, így kézenfekvő volt, hogy ő kezd a kapuban: Szabi - Zozó, BGergő - Balázs, Szilveszter ez volt a kezdő.
Az első percekben kicsit bénáztam, így a Palotának akadtak helyzetecskéi, de aztán fokozatosan átvettük a játék irányítását. Majd megjött Márk is, így végre volt kapusunk.

Nem is volt rossz a továbbiakban a dolog részünkről, ám a helyzeteket szokás szerint kihagytuk. Aztán a félidő végén két kapusbakinak köszönhetően kaptunk két gólt.
A második félidő elején meg két eladott labdából (Zozó, Szabi) megduplázta előnyét a Palota. Megjegyzem, hogy amit én adtam el, azt a játékos szépen átívelte Márk felett, de még tudtam volna menteni a gólvonalon, mivel én értem oda egy pillanattal hamarabb mint az ellen csatára, ám először nem találtam el a labdát majd a pattogó labda meg az ellen lábáról került a kapuba, talán ő sem tudja, hogy került a lábára a labda... Ez a momentum is már sok mindent előre vetített. Kabaréba illő jelenet volt...

Aztán csak kaptuk a gólokat innen onnan, míg mi kihagytuk a helyzeteket, meg kapufát lőttünk (én egy másodpercen belül kétszer is...). Pedig Balázs szétfutotta a tüdejét, Szilveszter megszerezte élete első Kiábrándítók gólját, Balázs szépségdíjas gólt szerzett (erre Zubi mindig azt mondja, hogy értelmetlen csel, de most bejött :P), de a gólokat futószalagon kaptuk. Nem játszott rosszul a Palota, nem szeretném az érdemeiket csökkenteni.
Legszebb gól amit kaptunk a következő volt: Egy kontratámadást vezetett a Palota FC ám az utolsó passzba hiba csúszott, vagy mondhatjuk úgy is, hogy Szabi remek ütemérzékkel csente el a labdát, létszámfölényben mehettünk volna, ám a kontratámadással kétségbeesetten visszafutó jómagam nem tudta kikerülni a lendületből induló Szabit. Bang! Összefutottunk... A labda visszagurult így a Palotásokhoz, akik könnyedén (hárman vitték Márkra) kihasználták a lehetőséget... Kabaré

Egyébként nagyon sportszerű volt a Palota FC, a bíró is korrekt volt. Szóval a vége 2:11 -lett, ami negatív rekord a Kiábrándítók történelmében.
Hogy ez mégis hogy sikerült nem tudom (amolyan Torrente szindróma), el kell felejteni, de vajon hol az alagút vége?? Látja valaki?