Két meccset is játszottunk egyazon napon, de egyiken se csurrant, cseppent pont. Az NSZK ellen csak magunkat okolhatjuk, a Moloko ellenében, viszont nem volt pardon (se zöld, se kék, se másmilyen).

Így tehát vegyes érzések maradtak bennünk a meccsek után, de a vége mindkettőnek ugyan az lett: vereség.

István - Zubi, Jani, Zozó - Peti kezdővel próbáltak revánsot venni az első fordulóbeli vereségért a vendégek, cserében pedig Szabi és NZsolti várt bevetésre.
Jól is kezdődött számukra a mérkőzés, az NSZK nagyon enerváltan kezdett, nem sok átütő erővel, a Kiábrándítók viszont nagy kedvvel, és eredményesen játszottak az első negyed órában. Ennek eredménye két gól lett, előbb Jani okosan, majd Zozó erőből (csak, hogy a "Vonalbírót!" kiabálásoknak elejét vegye, a kapufáról gólvonal mögé/elé/ra pattanó labdát, közelről a hálóba bombázta, biztos, ami biztos) 0:2! (Erre a kezdésre szokták az mondani, hogy nem rossz)

Semmi jel nem mutatott arra, hogy itt lesz NSZK feltámadás, illetve de, egy gól. Nem túl erős lövés Zozó, és István lába között is átment, ami így a kapuba kötött ki! 1:2!
Innentől kezdve megjött a lendület hazai részről is, a másik oldalon meg megmaradt, így elég látványos meccs alakult ki. A szünet előtt egy egyéni alakítás végén egalizáltak a hazaiak, míg a Kiábrándítók csak kapufákig jutottak, így döntetlennel vonulhattak rövid pihenőre a csapatok. 2:2

A forgatókönyv a továbbiakban a következőképpen zajlott: a Kiábrándítók a kapufákat lőtték (Peti, Jani), helyeteket meg puskázták (Zubi, Szabi), az NSZK meg még egy egyéni villanásból, és egy kontrából előnyre tett szert! 4:2!
A Kiábrándítók erejéből még egy megpattanós Zubi gólra futotta, 4:3, így hiába játszottak jól, a végén 0 ponttal lettek "gazdagabbak".

Kiábrándítók - Moloko 2:5 (Gól: Peti 1, Zozó 1)

A következő meccs mindkét csapat számára a második volt az adott napon, kérdés, hogy ez, az egy meccset pihenő Kiábrándítókat, vagy a Palotát épp az imént legyőző, és egyből játszó Molokot fogja jobban hátráltatni.
Ismét remekül kezdődött a meccs a fehérmezeseknek, rögtön a játékrész elején egy szép támadás végén, Petinek már csak az üres kapuba kellett továbbítania Jani passzát! 1:0!

Azonban a jó kezdést nem követte hasonló folytatás.Rögtön az első vendég támadásnál, egy alapvonalra kijátszott passz után, Jani, ki tudja milyen újszerű ötlettől vezérelve, Istvánt (!!), küldte ki védekezni, még ő, és Zozó, kedélyesen elszotyizgatott a kapu előterében, így a berobbanó Moloko csatárt csak legfeljebb pár arra repülő szotyihéj zavarta a gólszerzésben. 1:1!
Nem kellett sokat várni a második gólra sem, igaz, ez már nem a következő percben esett. 1:2!
A Kiábrándítók enerváltak voltak mind támadásban, mind védekezésben, a Moloko meg frissen, nagy kedvvel játszva alakította ki a helyzeteket, amiket Istvánnak köszönhetően, nem tudtak értékesíteni.

Szinte a semmiből mégis egyenlítettek a hazaiak! Szabit döngölték a földbe, a labda azonban Zozó elé pattant, mindenki várta, hogy a bíró mit fog fújni (még a bíró is), addig Zozó, hogy ne tétlenkedjen, kapura lőtte jó 10 ről. Nos, a "lőtte", talán kicsit erős kifejezés, az igazság az, hogy még nagyanyám, egy jó munkás hétköznap után (sorban állás a zöldségesnél, postán, gyógyszertárban, kötögetés, fárasztó pletykálás után), de még a napi felpörgető brazil szappanopera dózis előtt, vasággyal a nyakában is erősebben lövi kapu felé a labdát. Ez amolyan gurítás, pöttyentés volt csupán. A lényeg, hogy nyílegyenesen a védő lába között a kapufa mellé csordogált a labda! 2:2!

Nem lett azonban nyílt a mérkőzés, a Kiábrándítók továbbra is egy olajozatlan, lábatlan C3PO (upsz, ez nem az a kép, talán ez itt R2D2 -val, áhhh, hagyjuk, tudjátok melyik jelenetre gondolok) sebességével mozogtak a pályán, főleg támadásban nem mutattak sokat.
A 2. félidőben (közös megegyezéssel 2*20 perc volt a meccs) csak nem sikerült eldöntenie a Molokonak a meccset, bár egy gólt szerzett 2:3, de ez kispályán senki ellen nem életbiztosítás, az utolsó percekben aztán fölényessé tették győzelmüket, még két gólt berámolva, így kialakítva a végeredményt: 2:5